Honlap neveSzlogen kell ide.
A fácán félelmetes története (18 év alattiaknak nem ajánlott!!!!!!!!!!!!!)
-Délután két óra körül lehet- mondtam mikor Tomival a Linda erdőbe tartottunk
-Akkor van még időnk bemenni a Félelem- erdejébe.- mondta amikor eltűnt a Linda erdőben.
-Tomi!!Tomii!!- ordibáltam, de vagy nem hallotta vagy elnyelte a föld.
Távolról éles nyerítést hallottam. Nem tudtam eldönteni, hogy Tomit vagy a lovat nézzem meg. Tominál döntöttem, mert ha egy percre is magára hagyom képes lenne meghalni,vagy eltűnni.
-Na már megint kereshetem ezt a tökfejet- gondoltam amikor még egy nyerítés.- Ez a ló is , tiszta elmebeteg!!
-Tomi gyere már be kell mennünk a Félelem erdejébe!!-ordibáltam, de amilyen süket nem hallotta.
Erre amire nem is gondoltam volna az következett!Tomi mögén lopódzott és halálra rémísztett. Én vagy két métert ugrottam és azt hittem megölöm. Ő csak nevetett és nevetett...
-Na jó menjünk a Félelem erdejébe!- mondta nagyon viccesen és én is elkezdtem nevetni.
-Menjünk- mondtam
Lassan elindultunk a Félelem erdejéhez.
- Amúgy a Félelem erdeje miért Félelem erdeje?- kérdezte kicsit félve Tomi
- Nem tudom, mert olyan félelmetes?- mondtam
- Igen.- mondta halkan és hangja elhalt
-Mi a........?- kérdeztem suttogva amikor mocorgást hallottunk a közeli fa mögött. Én mentem először majd Tomi settenkedve követett.
- Lehet, hogy egy farkas- mondtam.
- Ne ijeszgess már!- mondta Tomi.
Erre egy gyönyörű és félelmetes döglött fácán repült a magasba. Tomi ordítozva kirohant én pedig követtem.
- Ezért Félelem erdeje - mondtam.
- Meg kell fognunk azt a dögöt!Készítsünk íjat és lőjjük le.-mondta Tomi
- Ja megfőzzük vacsorának!- mondtam röhögve.
- Ez nem olyan vicces.- mondta- Én láttam már igazi farkast is!Az állatkerben!
- Hát ott én is! Na mindeggy menjünk vissza mert lehet, nem annyira biztos, de LEHET hogy visszajönne az a dög fácán.
- Igen menjünk!- Mondta majd elindultunk.
Éles nyerítés, patadobogás... A kecskék rémültem vágtáztak felénk.
- Úristen azok ott... azok ott..... azok ott a kecskék és felénk tartanak!!!- mondtam ordítozva és a közeli nagyobb fára másztam.
Tomi a szabadban maradt. A kecskék csak közeledtek.... Ekkor történt meg a csoda. Vezérke a kecskék elé ugrott feláldozva magát, de a kecskék éles jobb kanyarral kikerülték. Vezérke felénk bandukolt . Én gyorsan lemásztam a fáról és agyon dícsértem a kis pacikát.
VÉGE!
A félelem mindenek felett
Nyár van. Épp a tanyán barangolunk Tomival. Igen nagyon meleg és fárasztó nap van. De, mint mindig most is Vezért készítjük elő (vagyis én készítem elő Tomi,mint mindig most is a kecdskéknél van). Ma egy kicsit szőrén lovagolok. Háromnegyed óra bőven elég lesz ebben a forróságban.
- Most megyünk zabért.- mondta apukám és Jani bácsival elindultak.
Egyedül maradtunk. Tomi most jött vissza a "kecskézésből".
- Ketten vagyunk- mondtam- Na kihozom Vezérke kantárját.
-Hozzad- mondta Tomi és Vezérkét simogatta.
-A francba!!!- kiáltottam
-Mi van már megint?!- kérdezte Tomi unottan.
- A nyerges zárva van a kulcsot meg elvitték!!!- mondtam.
- PFF!!- nevetett Tomi.
- Végül is Vezérkét így is elirányítom!- mondtam majd bevezettem a pályára.
- Ja persze, szerintem is!- mondta Tomi- Még fel sem tudsz ugrani rá!
- Akkor már két éve láttál lovagolni!- mondtam és könnyen fellendítettem lábamat és fent is voltam a lovaon- Na?- mondtam
- A francba...- Tomi mint mindig most is azt hitte két kör után a segítségét fogom kérni.
Azt hiszi ő a legjobb ezen a földön, de bebizonyítom, hogy nem- gondoltam. Tomi árnyékból nézte a "műsort".
Amikor ügetésbe váltottam, Tomi csak nézett ki a fejéből.... Aztán következett a vágta...
- Elismerem kicsit jobban tudsz lovagolni mint és.
-Ja persze kicsit- gondoltam nevetve- annyira, hogy szőrén csak lépni, nyeregben pedig csak vágtázni tud, de nem tud többet a lovakról.
Térjünk a lényegre. Vezért már bevittük a többi lóhoz. A kecskékkel jól elvoltunk. Megfogtunk egy kis kecskét és azt simogattuk fél óráig.
Sötétedik...A nap már majdnem lement amikor, mondtam Tominak
- Én megyek a lovakhoz, mert nem bírom felfogni, hogy itt hagytak minket.